Kattints a képre a nagyításhoz.

 

|

Opel Blitz tûzoltóautó roncs(1:24)

Italeri

Eredmények:

Mesterlevél:

I. hely:

III. hely:

Sajnos Magyarországon rengeteg, több évtizede rozsdásodó gép és kamionroncsot láttam, kézenfekvõ volt, hogy a repülõgéproncsok után kamion témában is készítsek egy ilyen maketteket. Elsõ ilyen próbálkozásom a Büssing 8000-es makett volt. Ebbõl a makettbõl sokat tanultam, de az itt használt rozsda struktúrájával nem voltam megelégedve. A makett elkészülte után sokat próbálkoztam, míg végre elfogadható eredményt kaptam, és így belevághattam egy újabb roncs makettbe.

Alapnak az Italeri Opel Blitz tûzoltóautóját választottam, viszonylag kis mérete lehetõvé teszi, hogy nagyon részletesen kidolgozzuk. Beszereztem hozzá a WWP ezzel a típussal foglalkozó kiadványát is, ebbõl szinte csavarról csavarra meg lehet ismerni a típust.
A makett dobozában szereplõ alkatrészek megfelelõen részletezettek, de sajnos hiányosak. Például hiányzik a teljes elektromos és fékrendszer, ezt magunknak kell elkészíteni.

Az építést az alvázzal kezdtem, és mivel nem tudtam, véglegesen mi fog látszani, a teljes alvázat kidolgoztam. Ez végül jó döntésnek bizonyult, mert a magas építés és a felépítmény miatt sok részlet látható marad. Elõször a hátsó differenciálmûvet vettem kezelésbe. Itt pótoltam a fedél csavarfejeit, az olajleeresztõt hatszögletû húzott szálból és a fék vezetékeit ólomhuzalból. Az alvázban futó kábeleket és fékcsöveket is elkészítettem.

A motor alkatrészei jók, csak pár részletet kellett pótolni a porlasztó környékén, és persze az elmaradhatatlan kábelezést.
A motortérben hiányzott az összes elektromos berendezés, ez azért is feltûnõ, mert nagyrészük (különbözõ relék, és az akkumulátor) a tûzfalon kapott helyet. Hiányoztak a mûszerfalban lévõ órák motortér felé esõ részei is. A kábelezést különbözõ vastagságú ólomhuzalból és rézvezetékekbõl készítettem el.

A WWP kiadvány alapján a keresõlámpát a kabinról a tartályra helyeztem át, és az állványát is tovább részleteztem, a tartályra pedig új járófelületeket készítettem balsafából.

A tartály oldalán a tömlõtartókat egyszerûsített kivitelben készítette el az Italeri, ezt sztirollapokból és balsafából készítettem el újra. A felcsévélt tûzoltótömlõt eredetileg a dobra ráöntve adja a készlet, ezért sztirollapokból körzõvel kivágtam két megfelelõ átmérõjû kört, távtartóként pedig egy csõdarabot használtam. Ebbõl készült az új tömlõdöb.

A festés, a használtság és a rozsda megoldásai végül meglepõen egyszerûen sikerültek. A rozsda vízzel kevert és ecsettel felvitt különbözõ színû rozsdapigmentek elegye, mattlakkal fixálva.

A kifakult vörös festéknél az elsõ réteg festék átlátszó Trinát lakk volt. Erre egy nap száradás után foltokban észterhígítót ecseteltem, ez foltokban felszedte a lakkot. Erre került egy kicsit fakított piros enamel réteg, majd száradás után szórópisztolyból hajlakkot fújtam a felületre Fakó vörös akrilfesték volt a következõ réteg. A hajlakk tulajdonsága, hogy száradás után vízzel oldható. Ezért melegvizes ecsettel elkezdtem ecsetelni a felsõ akril réteget, aminek az lett az eredménye, hogy a felsõ fakó akril réteg foltokban levált, ezzel érdekes foltos kopott hatást keltve. Itt arra kell vigyázni, hogy a hajlakk száradása után azonnal folytassuk a festést és a koptatást, mert késõbb nehezen jön le az akril festék. Egy matt lakkréteg után porszínû pigmentport dolgoztam el a felületen, amit egy végsõ lakkréteggel fixáltam.

A sár a kerékdobokban és az alvázon barna festékkel összekevert fugapor, amit világos, porszínû festékkel fújtam át, majd száradás után visszakapargattam. Ez tökéletesen utánozza a foltokban levált régi sarat.